Léptek halk kopogása rázza meg az éjszaka néma csöndjét. Egy sötét csukját viselő alak sétál némán, rezzenéstelen arccal. Az ő léptei hangzanak. Csukjája a földig ér, arcát, testét teljesen eltakarja. Épp csak pár szál ébenfekete haj és a két, sápadt bőrű keze látszik ki alóla. Ruganyos léptei közben haja meg-megrezdül. Jobb kezében egy fekete, véráztatta kaszát tart. Ő a Halál. És egy torony felé tart.
A torony, mint a Halál színtisztán fekete. Nem látszik belőle semmi, főleg így, éjszaka nem. Ahogy a Csukjás közelebb ér, már ki tudja venni a körvonalakat, de pontosan nem lát semmit. Kopogás nélkül sétál be a kapun, ami magától nyílt, majd hatalmas dörrenéssel magától zárult utána. Némán indul el egy eldugott kis szoba felé. Hangokat hall és tudja, mi a dolga. De még nem dőlt el, hogy kit kell átvinnie a halottak világába. Hamarosan meglátjuk.
A torony, mint a Halál színtisztán fekete. Nem látszik belőle semmi, főleg így, éjszaka nem. Ahogy a Csukjás közelebb ér, már ki tudja venni a körvonalakat, de pontosan nem lát semmit. Kopogás nélkül sétál be a kapun, ami magától nyílt, majd hatalmas dörrenéssel magától zárult utána. Némán indul el egy eldugott kis szoba felé. Hangokat hall és tudja, mi a dolga. De még nem dőlt el, hogy kit kell átvinnie a halottak világába. Hamarosan meglátjuk.
A szoba mely felé a Halál tart kicsi és már csak itt világít fény a toronyban. Hét alak ül bent egy kerek asztal körül. Egymásra néznek és némán, keresztbe rakott kézzel gondolkoznak. Ezek Heten alkotnak egy egészet. Ők minden alapja, a megrendíthetetlen bástyák. De egy, valahogy mindig eltűnik. Mindig más az, aki elvész, majd talán visszajön. Eddig sose volt, hogy nem jött volna vissza. Talán a Halál most azért tart erre, hogy örökre elvigyen egyet? Még nem tudni biztosra.
Az asztalon egy ezüst pisztoly hever. Mindössze egy golyó van benne se több, se kevesebb. Az első egy férfi. Fiatal, húsz év körüli, jóképű. Világos kék inget és sötétebb kék farmert visel. Szőkésbarna haja az égnek mered. Mellette egy másik férfi, ugyanúgy húsz év körüli. De ő a legjóképűbb a jelenlévő férfiak közül. Szája halvány mosolyra húzódik, vörös szemei lángolnak a gyertyafényben. Búza szőke hajában is megcsillan pár vörös csík. Ruhái egyszerűek. Fekete farmert és vérvörös inget visel. Ha egy szót mondhatna rá, ha meglátja az ember, azt mondaná „Vörös”. És igen az. Az emberek és állatok vérével hasonlatos a kedvenc színe.
A Vörös férfi mellett egy lány ül. Az ő arca nyugodt, szinte melankolikus és ugyanolyan szép, mint a férfié. Testvérek, sőt... ikrek ők ketten. A lány hosszú fekete haja a derekáig ér. Fülében ezüst karikák sorakoznak. Szemei vetekszenek a Haláléival. A tekintetük ugyanolyan. Ölésre születtek. Hosszú ruhája csipkés, de nem a megszokott gyönyörű munka, hanem pókhálók és egyéb gótikus dolgok. Amint körbejáratja a tekintetét a többieken az arca már nem nyugodt. Utálatról árulkodik. Ő senkit sem szeret, senkiben nem bízik. Főleg a testvérében nem, aki most elmosolyodik és az asztal szélére könyököl.
- Ki kezd ma este? - töri meg a néma csendet a szőkés vörös mosolyogva, bársony hangon.
- Te. És remélem megdöglesz – mordul a mellette ülő lány, mire a következő férfi megcsóválja a fejét. Az ő haja fényes aranybarna, szemei csillognak, és ajkán állandó mosoly ül. Világos sárga pólót visel, alatta egy kényelmes sötét színű vászonnadrágot. Fekete, bőr övén a csat egy ordító oroszlánt mintáz.
Az asztalon egy ezüst pisztoly hever. Mindössze egy golyó van benne se több, se kevesebb. Az első egy férfi. Fiatal, húsz év körüli, jóképű. Világos kék inget és sötétebb kék farmert visel. Szőkésbarna haja az égnek mered. Mellette egy másik férfi, ugyanúgy húsz év körüli. De ő a legjóképűbb a jelenlévő férfiak közül. Szája halvány mosolyra húzódik, vörös szemei lángolnak a gyertyafényben. Búza szőke hajában is megcsillan pár vörös csík. Ruhái egyszerűek. Fekete farmert és vérvörös inget visel. Ha egy szót mondhatna rá, ha meglátja az ember, azt mondaná „Vörös”. És igen az. Az emberek és állatok vérével hasonlatos a kedvenc színe.
A Vörös férfi mellett egy lány ül. Az ő arca nyugodt, szinte melankolikus és ugyanolyan szép, mint a férfié. Testvérek, sőt... ikrek ők ketten. A lány hosszú fekete haja a derekáig ér. Fülében ezüst karikák sorakoznak. Szemei vetekszenek a Haláléival. A tekintetük ugyanolyan. Ölésre születtek. Hosszú ruhája csipkés, de nem a megszokott gyönyörű munka, hanem pókhálók és egyéb gótikus dolgok. Amint körbejáratja a tekintetét a többieken az arca már nem nyugodt. Utálatról árulkodik. Ő senkit sem szeret, senkiben nem bízik. Főleg a testvérében nem, aki most elmosolyodik és az asztal szélére könyököl.
- Ki kezd ma este? - töri meg a néma csendet a szőkés vörös mosolyogva, bársony hangon.
- Te. És remélem megdöglesz – mordul a mellette ülő lány, mire a következő férfi megcsóválja a fejét. Az ő haja fényes aranybarna, szemei csillognak, és ajkán állandó mosoly ül. Világos sárga pólót visel, alatta egy kényelmes sötét színű vászonnadrágot. Fekete, bőr övén a csat egy ordító oroszlánt mintáz.
- Hagyjátok abba ezt! Kegyetlen idegesítőek vagytok! - csattan fel hirtelen az ötödik. Lány létére haja rövid és fiúsra van vágva. Vörös, de zöld és kék tincsek is megtalálhatók benne. Fürtjei vadul égnek állnak. Méregzöld szeme, metsző pillantással tekint a többiekre. Fekete ujjatlan kesztyűjét megigazítja, majd lepillant és végignéz magán. Fekete szakadt pólója nem takarja hasát. Rövid szintén szakadt, valaha világos kék, de most már beszürkült farmer rövidnadrágja alig takarja a combját. Fekete, lukas harisnyát visel és sáros bakancsot. Dühödten néz a mellette ülő hihetetlen szép másik lányra.
- Ne bántsuk egymást – mosolyog az és hátradobja hosszú, hullámos haját, mely ezüstösen csillog a fényben. Szemei, mint az öntött arany olyan színűek. Kedves mosolya melegséggel tölt el minden szívet. A vállán egy hófehér galamb ücsörög nyugodtan és nézelődik. - A szeretet fontosabb...
- Te fogd be a szádat Amor! Már megint azt, hiszed, hogy te vagy a legokosabb! - mondja a vörös hajú lány az asztalra csapva. Az ezüsthajú vállán a galamb fészkelődni kezd.
- Cssht... Pax, nyugalom... - simogatja meg Amor mosolyogva a madarát, majd a csapkodóhoz fordul. - Ne légy ilyen dühös Ira. Én ilyen vagyok. Ez a különbség mindőnk között.
- Hölgyeim, kérem nyugodjanak le! - áll fel hirtelen a második, vörös hajú férfi, és egy csábos mosolyt küld nyomatékul szavai után. Ira félig a haragtól félig a zavartól elvörösödik és puffogva visszaül, de Amor csak biccent egyet és visszamosolyog.
- Spes, te még meg sem szólaltál eddig – pillant fel a legelső férfi, a szőkésbarna hajú.
- Ne bántsuk egymást – mosolyog az és hátradobja hosszú, hullámos haját, mely ezüstösen csillog a fényben. Szemei, mint az öntött arany olyan színűek. Kedves mosolya melegséggel tölt el minden szívet. A vállán egy hófehér galamb ücsörög nyugodtan és nézelődik. - A szeretet fontosabb...
- Te fogd be a szádat Amor! Már megint azt, hiszed, hogy te vagy a legokosabb! - mondja a vörös hajú lány az asztalra csapva. Az ezüsthajú vállán a galamb fészkelődni kezd.
- Cssht... Pax, nyugalom... - simogatja meg Amor mosolyogva a madarát, majd a csapkodóhoz fordul. - Ne légy ilyen dühös Ira. Én ilyen vagyok. Ez a különbség mindőnk között.
- Hölgyeim, kérem nyugodjanak le! - áll fel hirtelen a második, vörös hajú férfi, és egy csábos mosolyt küld nyomatékul szavai után. Ira félig a haragtól félig a zavartól elvörösödik és puffogva visszaül, de Amor csak biccent egyet és visszamosolyog.
- Spes, te még meg sem szólaltál eddig – pillant fel a legelső férfi, a szőkésbarna hajú.
- Mit mondjak? - pillant fel a hetedik. A legfiatalabbnak tűnő lány hosszú hófehér ruhát visel, haja a válláig ér, majdnem fehér, de mégis szőke színe a folyamatos újjászületésnek köszönhető. Van, hogy a haja fekete, van, hogy világosszőke, de szemei mindig gyönyörű tengerkékek. - A múltkor én estem ki. Most ti jöttök. Én védve vagyok. Rendezzétek le, ahogy tetszik.
- Utállak mindannyiótokat – dühödik fel a feketébe öltözött gótikus kinézetű lány. - Spes! Hogy tudtál visszajönni!? Biztos voltam, hogy végre meghalsz... Utállak.
- Persze, persze – szól a kék szemű és gyerekes, csengő hangon felnevet, majd az asztalra nyúlva felveszi az ezüst pisztolyt. Mindenki megdermed, kivéve a negyediket, az aranybarna férfit. Ő nyugodtan kihúzza magát. Spes kipattintja a tárat, megforgatja, majd visszapattintja. - Kezdjük a játékot.
- Utállak mindannyiótokat – dühödik fel a feketébe öltözött gótikus kinézetű lány. - Spes! Hogy tudtál visszajönni!? Biztos voltam, hogy végre meghalsz... Utállak.
- Persze, persze – szól a kék szemű és gyerekes, csengő hangon felnevet, majd az asztalra nyúlva felveszi az ezüst pisztolyt. Mindenki megdermed, kivéve a negyediket, az aranybarna férfit. Ő nyugodtan kihúzza magát. Spes kipattintja a tárat, megforgatja, majd visszapattintja. - Kezdjük a játékot.
- Leszek én az első – mosolyodik el az aranybarna és a pisztolyért nyúl.
- Nem szeretném, ha meghalnál Teberna – áll fel Amor mosolyogva de, aggódással telt szemekkel.
- Ne félts engem kislány – mosolyog vissza a férfi és a halántékához emelve meghúzza a ravaszt. Nem lepődik meg, hogy csak kattan egyet. Tudja, hogy nem fog sose sorra kerülni a veszélyes játékban. - Most te jössz Ira – adja át a pisztolyt.
- Pfft. Legalább, ha meghalok nem kell itt lennem. Idegesítetek! – mordul a lány és könnyedén megcélozza halántékát. Nála sem történik semmi különös. Tovább is adja a fegyvert Amornak. Az mosolyogva átveszi, és Teberna kezét megfogva meghúzza a ravaszt. Összeszorítja szemét, de nem történik semmi. Megkönnyebbülten teszi le az asztalra.- Komolyan megijedtem – suttog és kedvese karjába omlik. Szeméből egy könnycsepp csordul végig mosolygó arcán.
- Úgyis megvédtelek volna – válaszolja a férfi. - vagy visszatértél volna. Nélküled nem élet, az élet kedvesem.
- Úgy nem bírom nézni az ömlengéseiteket srácok – húzza el a száját most Ira és átlöki a pisztolyt az asztalon a legelső férfi kezéhez. Az összerezzen és felveszi.
- Muszáj ezt tennem? - nyel egyet és aggódva nézi a kezében heverő pisztolyt.- Meg fogok halni...
- Úgyis megvédtelek volna – válaszolja a férfi. - vagy visszatértél volna. Nélküled nem élet, az élet kedvesem.
- Úgy nem bírom nézni az ömlengéseiteket srácok – húzza el a száját most Ira és átlöki a pisztolyt az asztalon a legelső férfi kezéhez. Az összerezzen és felveszi.
- Muszáj ezt tennem? - nyel egyet és aggódva nézi a kezében heverő pisztolyt.- Meg fogok halni...
- Tudod a szabályt – simogatja meg a haját a legfiatalabb és bátorítóan rámosolyog.- Biztos te is visszajössz. Nem olyan rossz ám ott kint.
- Tudom... De nem akarok cserben hagyni senkit. És én pótolhatatlan vagyok, pont, ahogy ti is... - suttog válaszul és a halántékához emeli a kis fegyvert. Meghúzza a ravaszt...
A pisztoly elsül, de senki nem rezzen össze. A halott férfi feje lebicsaklik és kiejti a kezéből a fegyvert. Spes megsimogatja az arcát, majd egy csókot ad rá.
- Vigyázz magadra és térj vissza, amilyen gyorsan tudsz.
- Mit gondoltok? Ki fog bukni? - mozdul meg hirtelen a fekete ruhás lány. Rideg tekintetével végigpásztázza a holttestet.
Hirtelen kopogtatás hallatszik és Ira már rohan is ajtót nyitni. A Halál biccent egyet, a holttesthez lép és a grabancánál megragadva felemeli, kidobja az ajtón.
- Ő, Pirati az Ihlet. Nem biztos, hogy visszatér úgy, mint azelőtt Spes, a Remény. Vigyázzatok magatokra. Tudjátok a szabályt, nem jöhettek ki és nem lőhettek, amíg ő vissza nem tér. Ha őrökké kint marad, akkor majd szólok – pillant fel a halál a csukjája alól. Gyönyörű smaragdzöld szemeivel a fekete hajú lányt keresi és mikor megtalálja az asztal fölött áthajolva megérinti az arcát. - A következő talán te leszel Odi. Vigyázz magadra... - sóhajt szomorúan, majd kisétál az ajtón és kint bezárja.
A fekete hajú maga elé mered pár pillanatig, majd összeszedi magát.
- Rám mindig szükség van itt. Nem vagyok se Remény, se Ihlet, se Béke. Rám, a Gyűlöletre itt mindig szükség van! Odi örökké élni fog. De idővel már csak négyen maradunk. Armon, Teberna, Ira és én. A többiek odavesznek... és Pirati kezdi!
Szavait néma csönd követi, majd Amor feláll és nevetni kezd.
- Veletek együtt még megmarad valaki – mosolyog.
- Mégis ki? - húzza el a száját Teberna.
- Timor. Emlékeztek? - nevet a lány. - Ő mindig itt lesz, ha nincs is ebben a szobában velünk.
A jelenlévő hat összenéz és biccentenek. Amor igazat mond. Mert csak egy van, akitől mind a heten félnek, aki örök és érinthetetlen... Timor, a Félelem maga. Aki ki-be járkál, kénye kedve szerint. Ő a Halál. Az igazi Félelem. De ő csak akkor jön, ha a hetek közül valaki kihullik.
- Lehet, hogy te vagy a következő Odi. Vigyázz magadra – biccent Teberna és kisétál, karján Amorral.
Lassan mindenki elhalványul, eltűnik pihenni. Csak Odi marad a szobában és folyton Timor szavai járnak a fejében. Valamikor nagyon későn éri el az álom és ő is lepihen...
Dühösen ülök az ágyamon és mogorván lapozgatom a füzetem, melybe a jegyzeteimet szoktam írni. Dühöngök, mert nem jut eszembe semmi. Nincs ötletem. Bármit le akarok írni végül elfelejtem vagy elvetem és akkor oda az egész hacacáré.
Végül már nem bírom tovább, eldobom a füzetem és lefekszem aludni. Álmomban is csak egy mondatot ismételgetek folyamatosan:
Végül már nem bírom tovább, eldobom a füzetem és lefekszem aludni. Álmomban is csak egy mondatot ismételgetek folyamatosan:
- Kérlek Ihlet gyere vissza. Muszáj írnom, de egyszerűen nem tudom, hogy mit. Nem tudok mit tenni! Kérlek Pirati, gyere vissza, amilyen gyorsan csak tudsz. Vagy olyan fontos, mint Spes... és sokkal fontosabb vagy mint Ira vagy Odi... Kérlek, kérlek hamar gyere vissza!
